Egy tudósítás margójára

capitolium_w12eA héten Washingtonban jártam. Egy konferencián vettem részt. Erről írtam egy tudósítást, ami meg is jelent. Azonban van valami, ami egy tudósítás keretei közé, már csak műfaji okoknál fogva sem fér bele. Ami kimaradt a cikkből, az a tudósító egyéni érzése, véleménye.

Washingtonban 2013 júniusában rossz volt magyarnak lenni

 

Idézet a tudósításomból: “2013. június 4-én, a washingtoni kongresszus épületében rendezték meg “A világ nácizmus nélkül” címet viselő konferenciát, ahol a résztvevők azt elemezték, hogy elsősorban a volt Szovjetunió utódállamaiban, például Lettországban, illetve a volt szocialista országokban, így Magyarországon, valamint Európa más államaiban, igy Görögországban hogyan terjednek a neonáci eszmék. A konferencia előadói azokból az országokból kerültek ki, ahol a legnagyobb gondot jelent a náci eszmék terjedése.” A teljes tudósítás ide kattintva elolvasható.

A konferencia résztvevői között a volt szocialista országokból érkezők voltak a legtöbben, hiszen a konferencia fókuszában ezeknek az országoknak a helyzete állt. A jelenlévők azt elemezték, hogy milyen politikai erővonalak – ezen belül a szélsőjobboldali eszmék, a neonnácizmus – hogyan jelentek meg a rendszerváltásokat követően, elsősorban Európában, s ezen belül különösen a volt Szovjetunió utódállamaiban. A konferencia résztvevői kiemelten foglalkoztak a magyarországi és a lettországi történésekkel, valamint a volt szocialista országokon kívül a görögországi helyzet elemzése volt még kiemelt téma. A konferencia egyik megállapítása: Magyarország a nácizmus kapujában áll!

Ez eddig, egy hivatalos tudósítás kereti között megjelentethető információ. Azonban az a tény, hogy rossz volt 2013 júniusában magyarnak lenni Washingtonban, az magyarázatot igényel.

Akkor kezdtem kényelmetlenül érezni magam, amikor a délelőtti plenáris ülés moderátora, a konferencia egyik, ahogyan ezt itt Amerikában nevezik: “key-note speaker “-e, a Brüsszelből, az EU-ból érkezett előadó Joel Rubinfeld az európai folyamatokat elemezte és ezen belül a legkritikusabbnak a magyarországi helyzetet tartotta. Előadásában összesen két dologról beszélt. Mondandóját azzal kezdte, hogy egész Európában a legveszélyesebbnek a magyarországi helyzetet, a Jobbik térnyerését, a Magyar Gárda tevékenységét tartják. Részletesen elemezte a magyarországi helyzetet, s csak ezek után tért rá a görög helyzet elemzésére.  Az ő előadása után került sor a két lett, a magyar és a görög küldöttek felszólalására.

Igazán rosszul a konferencia ebédszünetében, a sajtó számára rendelkezésre álló időben éreztem magam. Ugyanis ekkor számomra egy érdekes helyzet állt elő. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor részben a legkülönbözőbb országok résztvevői, illetve a sajtó jelenlévő képviselői hozzám fordultak azokkal a kérdésekkel: mi történik Magyarországon? Minden igaz abból, amit a magyar előadó elmondott? Tudnék példákat elmondani azokra az atrocitásokra, amelyekről a magyar előadó beszélt? Ami ebben a különös, hogy egyáltalában nem szokás, hogy az újságíró kollégák, egy sajtótájékoztatásra szánt időben egy kollégát kérdezzenek a témáról. Itt most ez történt. Kínosan éreztem magam. Több okból is, egyrészt ha válaszolok, akkor nem kérdés, csak az igazat mondhatom. Ha az igazat mondom, akkor viszont Magyarországon azzal vádolnak meg, hogy az ország rossz hírét keltem.  Pedig nem válaszolható más a kérdésekre, mint az igazság. Igen, valóban igaz az az állítás, miszerint teret nyert a szélsőjobb Magyarországon. Egyre erősebbek a neonáci hangok, parlamenti és kormány szinten erősödik a nemzeti szocialista ideológia.

S, nemcsak az újságíró kollégák kérdeztek, hanem a konferencia résztvevői is. Például odajött hozzám egy Ukrajnából érkezett konferencia résztvevő, aki egész jól érthető magyarsággal elmondta, hogy nagyon szereti Magyarországot, nagyon sok barátja van nálunk. Kérdésemre, hogy honnan tud magyarul, s hogyan tett szert magyarországi barátokra elmondta, hogy hazánkban volt katona.  Ma az ukrán Parlament képviselője és az ukrán legfelsőbb bíróság tagja. Neki nem is kellett magyarázni a magyarországi helyzetet, tisztában volt vele. Talán ez a konferencia ebédszüneti példa is jól mutatja, hogy miért volt rossz magyarnak lenni Washingtonban 2013 júniusában.

A konferencia résztvevői, részben előadásaikban, részben a szünetekben tartott beszélgetésekben, kivétel nélkül negatív példaként említették Magyarországot, ahol terjed a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus, a cigány-, az idegengyűlölet, ahol terjednek a nemzeti szocialista, neonáci eszmék. Talán a legerősebben a görög előadó fogalmazott: “Ma Európa két legnácibb országa Görögország és Magyarország”. Ehhez az egyik lett résztvevő hozzátette, hogy Lettországban is a magyarhoz hasonló a helyzet, hiszen ott a szlogen az, hogy “Lettország a letteké!” Kísértetiesen hasonlít ez a mondat a magyarországihoz.

Nemrégiben, Magyarországon, egy a közel-keleti helyzetről tartott rendezvény előadója az “arab tavaszról” tartott elemzést.  Ezen az eseményen “arab télnek” aposztrofálták az arab országokban történt eseményeket, ahol olyan lánc-események történtek, amelyek a világot nem előre, de inkább többszázaddal visszaviszik az időben. Nos, ez az elemzés jutott eszembe Washingtonban, amikor az egyik előadó arról beszélt, hogy Magyarországról indult el és terjed a ragály egész Európában.

Minden előadó és beszélgetőtárs azt hangsúlyozta, hogy megálljt kell parancsolni az ordas eszmék terjedésének.

Ugye egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy miért volt rossz magyarnak lenni ezen a konferencián?

Utóirat 1.

B_NIRC06eA konferenciáról New Yorkba visszautazva megálltunk Baltimore-ban, ahol megmutattak nekem egy emlékfalat.

A fal felirata:

“Ennek a menórának az egyharmada hiányzik. Ez szimbolizálja népünk egyharmadának elvesztését.”

 

 

 

Utóirat 2.

A tudósításom magyarországi megjelenése után arról értesültem, hogy a KlubRádió “Megbeszéljük” műsorába valaki betelefonált, kifogásolva, hogy a magyar média teljes mértékben elhallgatta ennek a konferenciának még a tényét is. Megjegyzem, amikor ezt a cikket írom, kigugliztam, összesen öt találatot jelzett. Ez azt jelenti, hogy összesen öt magyar média említette meg, hogy megrendezték ezt a konferenciát. Nos, azt hiszem ez is jellemző a magyarországi állapotokra.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük