Ki a Rabba, ki a Rabbanit?

A címben olvasható és több, a címben jelzett témához kapcsolódó kérdésre Dr. Vető Ágnes adott nekem választ. Ő az első magyar hölgy, akit egy New York-i ortodox zsidó vallásos intézményben, a Yeshivat Maharat-ban, avattak fel a címben jelzett tisztségre. A WBPI New York-i tudósítójaként tettem fel a kérdéseimet Dr.Vető Ágnesnek.

Dr. Vető Ágnes, az Egyesült Államokban található Vassar College adjunktusa, aki Budapesten az ELTE-n kezdte meg tanulmányait, majd Londonban, Oxfordban, Párizsban és a Jeruzsálemi Héber Egyetemen is tanult. PhD fokozatát a New Yorkban található NYU-n érte el, és a közelmúltban fejezte be tanulmányait a Yeshivat Maharat-ban.

A Mazshisz így adott hírt erről az eseményről: “A magyar zsidó vallástörténet új fejezete kezdődik el néhány nap múlva New Yorkban. Ortodox vallási vezetővé, lényegileg rabbivá avatják Dr. Vető Ágnest, a Vassar College magyar eredetű oktatóját a nyitott ortodox, nők számára tulajdonképpen rabbiképzést biztosító Yeshivat Maharat végzős hallgatóját.” 

A Yeshivat Maharat  a New York Bronx negyedében található Hebrew Institute of Riverdale-ben működik. A Yeshivat Maharatot a Hebrew Institute of Riverdale korábbi rabbija, a nemcsak Amerika szerte jól ismert Avi Weiss alapította 2009-ben.

A Riverdale-i Héber Intézetet – közismert nevén – a Bayit-ot, az USA-ban modern ortodox intézményként ismerik. A hölgyek bevonását a zsidó közösségi életbe a Bayit és Rabbi Avi Weiss egyik fontos küldetésének tekinti. Erre példaként említhető, hogy az amerika szerte közismert Elli Kranzler, a Columbia Egyetem pszichiáter professzora, aki egyben a Bayit kántora számtalan esetben olyan zenekarral ad koncertet az ortodox zsinagógában, amelyben egy Amerikában jól ismert női hegedűművész – Stephanie Kurtzman – kíséri őt.

A Yeshivat Maharat feladatát így fogalmazták meg: “Küldetésünk olyan szenvedélyes és elkötelezett ortodox nők oktatása, akik megtestesítik a dinamikus judaizmust az egyének és a közösségek ösztönzése és támogatása érdekében.” 

Az iskola elnevezése, a “Yeshivat Maharat” sok mindent megmagyaráz. A Yeshivat  szó (héberül ישיבה) egy olyan zsidó oktatási intézményt jelent, ahol a hagyományos vallási szövegek, elsősorban a Talmud és a Tóra, valamint a Háláhá (a zsidó törvények) tanulmányozására összpontosítanak.

A maharat szó (héberül מהרת) a manhiga hilkhatit rukhanit Toranit szavak rövidítését jelenti. A kifejezés háláhikus, lelki, tórai vezetőt jelöl. A több évig tartó program keretében a hallgatók Talmudot, Tórát, zsidó jogot és zsidó gondolkodást tanulnak. Ebbe beleértendő a vezetői képzés és lelkészi tanácsadás feladatainak alapos tanulmányozása is.

A Yeshivat Maharat-ban idén először – a Covid-19 járvány miatt – rendhagyó módon, virtuálisan, az internet segítségével  avatták fel a végzett hallgatókat. Ezt a virtuális avatást szimbolikusnak is felfoghatjuk. Ugyanis azt a változást szimbolizálja, amely a zsidó vallásban is az elmúlt nagyjából fél évszázad alatt végbement.

Az amerikai zsidóság az elmúlt fél évszázad alatt komoly változáson ment át. Az Egyesült Államokban a zsidóságnak alapvetően négy útja ismert. A legnagyobb létszámmal ortodox zsidók képviseltetik magukat, amelyeknek több alcsoportja ismert. Ott vannak közöttük az ultra ortodoxok, a Haszidok, mint pl. Szatmáriak, a Chabad Lubavicsi irányzat tagjai. Az ortodoxia körébe tartoznak a mitnagdish-nak, vagy “litvis”-nek nevezett irányzat és a modern ortodoxia tagjai is.

Ezt követik a konzervatívnak, illetve a reform zsidóságnak nevezett csoportok, s végül a rekonstrukcionistának nevezett csoport. Igazából az ehhez a csoporthoz tartozóknak inkább csak közösségi házaik vannak, s nem zsinagógáik.

WBPI: A címben az a kérdés szerepel, hogy “Ki a Rabba, ki a Rabbanit?” A Dr Vető Ágneshez intézett kérdéseket egészítsük ki azzal, hogy Ön Rabba, vagy Rabbanit?

Dr. Vető Ágnes: A héber nyelvben a Rábá szó használata az egyik módja annak, hogy a rabbi női mivoltát kifejezze. Hagyományosan a vallásos vezető férfi, annak héber titulusa a “rabbi” ill. “rav” vagy “rebbe” (mester). A Rábá ezen szavak  megfelelője nőnemű alakban. Megjegyzem a Rábá szónak nincsen hagyománya, ez egy új keletű kifejezés. 

A Yeshivat Maharat megengedi a felavatásra váró hallgatóinak, hogy maguk válasszák meg címüket és én a rábánit címet választottam magamnak. Ennek a szónak hagyománya van, eredeti jelentése szerint egy rabbi feleségére utal (Megjegyzem az én férjem nem rabbi) Engem leginkább egy rendkívül nagy tudású női háláhikus tudós, a 15 sz-i Páduában élt Rábánit Mirjám alakja inspirált és ezért döntöttem e cím mellett. Ugyanis Rábánit Mirjám korát messze meghaladóan nagy haláhikus tudásra tett szert, Nyugat-Európa szerte elismert rabbinikus tekintély volt, saját jesivát vezetett Páduában. Tehát az ő esetében ez a cím nemcsak a férjének státuszára utalt, hanem a sajátjára is. Egyébként Rábánit Mirjám egész családja vallásjoggal foglalkozott, unokája volt a híres Solomon Luria rabbi. Ez az elkötelezettség és elmélyedés számomra rendkívül inspiráló, persze mondanom sem kell hogy az én tudásom sehogyan sem közelíti meg az övét, sőt még a puszta összehasonlítás is dicsekvés.  

A rábánit kifejezés mára önállóvá is vált, azaz a Talmud, a Tóra, a háláha jó ismerőjét, egy vallási közösség női vezetőjét takarja. Az évfolyamban a legtöbben ezt a címet választottuk.

WBPI: Mi egy Rabba, egy Rabbanit feladata?

Dr. VÁ: Tanulni és tanítani. Én elsősorban megismerni akarom a háláhát és megélni a mindennapokban. Ezen túl segíteni szeretném azokat akiknek erre igényük és vágyuk van hogy ők is megismerhessék és megélhessék a háláhát.  A rábá, a rábánit feladata az is, hogy vezessen egy modern ortodox közösséget. Ebbe beletartozik pl. az hogy elősegítse az emberek közötti kapcsolatok alakulását a közösségen belül, ill. az is hogy legyen egy elképzelése arról hogy milyen irányzatot kövessen a közössége a Modern Ortodoxián belül, és hogy ezt az elképzelését el tudja fogadtatni a közösség tagjaival, hogy ezt velük együtt dolgozza ki. Vagyis egy rábánitnak ugyanaz a feladata mint egy rabbinak.

WBPI: Mit jelent az Ön számára Rabbanitnak lenni?  Honnan jött az indtatás, hogy egy amerikai főiskola oktatójaként ismét beüljön az iskolapadba és tanuljon?

Dr. VA: Apám kikeresztelkedett zsidó, én katolikusként nőttem fel, felnőtt fejjel tértem vissza zsidónak és bár doktorimat a rabbinikus irodalom tárgykörében írtam, világosan láttam hogy van még mit tanulnom zsidó vallásjogból. De nemcsak ez vezetett, hanem annak a felismerése is hogy a Yeshivat Maharat programjára és célkitűzéseire égetően szüksége van a Modern Ortodoxiának. Azt is gondoltam hogy fantasztikus lehetőség áll előttem és bolond lennék nem élni vele. Így aztán jelentkeztem és szerencsére felvettek.

Bár a rábánit kifejezés a közösség vezetőjének szerepét is takarja, magam nem vágyom arra, hogy egy közösséget vezessek, elsősorban a vallásjogban akarok elmélyedni és ezt tanítani.

WBPI: Ha jól értem, akkor Ön azt képviseli, hogy a zsidó vallásban, a modern ortodoxiában, a férfiak és a nők ugyanazokat a szerepeket láthassák el?

Dr. VÁ: Igen, a nők háláhikus emancipációját szeretném erősíteni. A modern ortodoxia (kikristályosodása a második világháború végén már érzékelhető volt.) ebben a világban akar élni, fenntartva háláhikus elköteleződését. Minthogy a zsidó vallási törvények nem mondják ki, hogy nő nem olvashat Tórát, vagy hogy nő nem lehet rabbi, azt gondolom, hogy hiba és káros távol tartani a nőket a háláhikus teljes körű gyakorlásától. Az emancipáció előtti világban logikus volt hogy nem lehetett női rabbi hiszen a nőknek általában nem lehetett karrierjük. De ma amikor sok nőnek van már magas fokú képzettsége és magas pozíciója, az emancipációt foganatosítani kell a háláhá világában is. Szerencsére ez a változás már elindult a Modern Ortodoxiában is. 

WBPI: Válaszai során többször is említette a Háláhá-t, amely nem más, mint a zsidó vallási törvények együttese. A Háláhá a bibliai parancsolatokon, az ahhoz kapcsolódó rabbinikus magyarázatokon, törvényeken, valamint, például a Shulchan Aruchban leírt hagyományokon alapul. Ön úgy gondolja, hogy a lényeg az, hogy megtanítsa, megmagyarázza mindenkinek a Háláhá előírásait?

Dr. VÁ: A Modern-Ortodoxiában a háláhá központi fontosságú, vagyis az tartozik oda akinek a mindennapi életvitelét a háláhá szabja meg. Azt gondolom hogy akkor tudja valaki eldönteni hogy akar-e a háláhá szerint élni ha fel tudja mérni hogy az mivel jár, ehhez pedig legalábbis valamennyire ismerni kell a háláhát. A háláhá annyit tesz szó szerint hogy járás, út. Tehát egy életutat jelent, amelyen járunk, aminek iránya van és ami valahova visz. Tudom hogy sokan azt gondoljak hogy a háláhá egy szörnyen száraz, életidegen jogrendszer aminek köze sincs a lelkiekhez de ez egyszerűen csak egy téves közhely. Mint mindent, a háláhát is lehet rosszul alkalmazni, félreérteni. De ez nem a háláhá hibája, hanem az embereké. Az biztos hogy kellő megértés és ismeret nélkül a törvény nem támasz hanem nyűg. Ezert fontos hogy értelmesen és alaposan tanuljuk meg a törvényeket. 

Mi a Yeshivat Maharat-ban arra helyezzük a hangsúlyt, hogy pozitív célokat tűzzünk ki és építsünk fel. Tehát nem valaki vagy valakik ellen vagyunk, nem a férfiak ellen és nem a hagyomány ellen. Éppen ellenkezőleg, azt gondoljuk hogy a zsidó hagyomány erősebb ha a nők a férfiakkal egyenlő szerephez jutnak benne, hiszen akkor többen akarnak részt venni benne, nagyobb odaadással és tudatossággal. Senkit sem indít elmélyülésre és elköteleződésre a mellőzöttség élménye.  Az egyenrangúság és a lehetőségek viszont igen. Gondolja csak el mindenki akinek már megadatott hogy adjon egy drost sábesz délelőtt a közösség előtt, vagy hogy elmondja az áldást a heti szakasz felolvasása előtt hogy az mennyire megemelte, mennyivel mélyebbre fűzte viszonyát a közösséghez és mennyivel személyesebbé tette számára az imádkozás élményét. Miért kéne ezt megtagadni a zsidóság felétől? Fakad ebből a kirekesztésből valami jó? Persze hogy nem, ellenkezőleg.

Tehát meg kell adni minden zsidónak, a nőknek is, ezeket az élményeket, ezeket a lehetőségeket az elmélyülésre és a növekedésre és akkor mindnyájan jobban fogjuk érezni magunkat zsidóként és többen leszünk a zsinagógákban. Tehát “egyenlően és együtt”, hogyha szabad egy jelszóval ellőállnom. 

WBPI: Mint frissen avatott Rabbanit kapna egy olyan felkérést, hogy adjon tanítást a magyar ortodox zsidók számára, akkor miről beszélne szívesen?

Dr. VÁ: Úgy látom hogy Magyarországon a fontos középkori Tóra kommentárok de maga a Tóra szövege is nagyon kevéssé ismert, pedig ezek alapvető fontossággal bírnak a vallás gyakorlatban. Ezek kötnek hozzá az elmúlt generációkhoz merthogy amikor a kommentárokat olvassuk  akkor az előttünk sok száz évvel élt zsidók (Istennel kapcsolatos) gondolataiba nyerünk alapos betekintést. Tehát ilyenkor egy másik, régebben élt zsidó közösséggel lépünk kapcsolatba.

Ezenkívül azért is alapvetőek mert ezek a szövegek hordozzák az Örökkévaló közvetlen üzenetét a zsidó néphez. Ennél közvetlenebb üzenetet Istentől egyszerűen nem ismerünk, tehát ha egy zsidót az érdekel hogy mit is mond az Örökkévaló a választottainak, ill. hogy mi választottak mit csináljunk hogy kapcsolatban maradjunk vele akkor csak a Tórához és a rabbinikus irodalomhoz fordulhat válaszért. 

Ebből kifolyólag ha alkalmam nyílna tanítani, először is az éppen aktuális heti szakaszról beszélnék, és annak értelmezéséről. Vagyis hogy miről szól a heti szakasz története, pl. hogy mi is történt amikor Ábrahám Izsákot megkötözte a Moria hegyén. Ezek után a szöveg által felvetett kérdéseket fogalmaznám meg. Például hogy miért nem utasította vissza Ábrahám Isten kérését ti. hogy áldozza fel Izsákot. Mert az mégis meglepő ha egy apuka belemegy egy ilyen kérésbe, pláne ha ő az egyik legtiszteltebb ősatya. Még inkább magyarázatra szorul hogy mit gondoljunk az olyan Istenről aki pont azokat gyötri akiknek minden igyekezetükkel azon vannak hogy Istennek tetsző életet éljenek. 

Ezen kérdések válaszai meg is vannak a zsidó hagyományban: a középkori szövegértelmezők, pl. az askenázi Rási a 11 sz.-ban, éppen ilyen kérdések megválaszolásával foglalkoztak, csak ma a magyar zsidóság körében ezek nagyon kevéssé ismertek. Ezt kell és lehet orvosolni.

Amit mindenképpen át szeretnék adni az az a meggyőződésem hogy lehet úgy olvasni az aktuális hetiszakaszt hogy az kapcsolódjon a mi mostani világunkhoz és életünkhöz, és ezt mindenki megértheti aki nyitott rá és  időt szán rá. Ugyanis a Tóra és tágabban a haláha nem egy száraz és teljesen idejétmúlt szöveg ill. jogrendszer, amit csak vénemberek, rabbik meg talán bölcsészek szeretnek tanulmányozni Isten tudja miért, hanem egy olyan isteni üzenet és értékek együttese amely tényleg ősi de ugyanakkor nekünk is szól itt és most, értelme van és gazdagítja az életünket, egyénenként és közösségileg egyaránt.

Úgy gondolom, hogy az emberek szeretnek közösségben lenni, ezek a gondolatok pedig közösségteremtő erejűek.  Nekem célkitűzésem, hogy megértessem az emberekkel a halacha jelentőségét. Tehát alapvetően arról beszélnék szívesen, amit a Yeshivat Maharat-ban nagyon fontosnak tartunk, nevezetesen, hogy a mi feladatunk a halacha alapján: közösséget teremteni. 

WBPI NY / Barát Tamás