
Utánérzés, szabadon
Hetven éves lettem én,
S, bár hetvenkedő, de nem legény,Ezt is el kell érni egyszer,hogy most úgy szólítottak, mester.Mit tettem e hetven év alatt? Nem sokat.Harcoltam a magam és mások igazáért,csak dumáltam. dumáltam szüntelen.Abban biztos vagyok, hogy bűntelen.A hetven évem gyorsan elszelelt.Remélem azért személyem megfelelt,egyeseknek, lehet persze, hogy sokaknak,pedig rám ma már nem is fogadnak.Hiszen nyugdíjas, azaz „nyugger” vagyokS ma már annyi idős, akárcsak a nagyok.Szerettem tanítani, másokon segíteni, élni,nem marad más hátra, mint azt remélnihogy nem okoztam mindenkinek csalódást.Számosan vannak ellenségeim, de tán több a barátom,sokan nem szerettek, lehet, volt is rá okuk, tán belátom.Én sokakat szerettem, elsősorban a családom,nagy volt a szívem, s abba sok mindenki belefért,Köszönet azoknak, akiket illet, mindenért.Nagyon remélem, a hetven nem múlt el hasztalan.S tán hasznos lehet az is ami még hátra van.Magamnak a nyugalmat és csak az egészséget kívánom.S azt, hogy maradjon olyannak, ahogyan én szeretem, a világom.2017. 03. 02.