75 éves lettem én
Hetvenöt éves lettem én,
nem inas, nem kemény legény,
s bár mesternek szólítanak,
számomra nem felkel a nap,
a hold világít felettem,
kenyerem javát megettem.
Hetvenöt éves lettem én,
Ez a szám kegyetlen egy tény,
S immár túl életem delén,
túl életem nagyobb felén,
egy titkomat megosztanám,
bár nem is volt titok talán:
A durva kő jelentette a kezdetet,
körző és derékszög vezette kezemet,
a követ simára akartam csiszolni,
építeni új tökéletes templomot,
amit ember soha még meg nem alkotott.
Titokban szellemem fennen ragyogott.
Díjak, elismerések kerültek engem,
még sincsen mindezért hiányérzet bennem,
mert kárpótol a körülvevő szeretet,
mit testvériesen élhetek meg veletek.
A tudás átadása vezérelt, a segítség,
amiért a szeretet az igaz fizetség.
Kérlek döntsd el: elég csiszolt-e a kő,
és amit az élet sohasem rögtönöz,
köztünk az egyetértés valóban létrejött?
Barát Tamás
- március 1.
