Boncz Ádám, egy fiatal magyar színész angol nyelven adta elő Kertész Imre Nobel díjas író Sorstalanság című regényéből készült monodrámát New Yorkban az Actors Temple Theatre-ben. A tudósításom.

A Szegeden született Boncz Ádám, egy fiatal magyar színész, aki Londonban majd New Yorkban tanulta a színházművészet mesterségét gondolt egy nagyot. Kertész Imre Sorstalanság című művét színpadra alkalmazta és angol nyelven adta elő a monodrámát, abból az alkalomból, hogy Kertész Imre Nobel díjas magyar író most ünnepelte volna 90. születésnapját.

Kertész Imre 1929 novemberében született. 1944. júniusában tizennégy évesen elhurcolták. Több koncentrációs táborba – közte Auschwitzba – is deportálták, majd amikor a lágereket felszabadították, 1945-ben, hazatérhetett Magyarországra.

A Sorstalanságról egyszer azt mondta “73-ban készült el, ´60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

„Gyereket választottam „hősül”, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott.”

A New York központjában, a 47. utcában található Actors Temple Theatre színpadán szólaltak meg angol nyelven Kertész Imre mondatai a regényből készült monodráma sorai.

Szegedi Márton, Balassi Intézet, New York, igazgatóhelyettes

A Kertész Imre 90. születésnapjára szervezett estet a Balassi Intézet New York-i irodája rendezte. Az estet Szegedi Márton igazgatóhelyettes nyitotta meg, szép szavakkal emlékezve meg Kertész Imréről.

A Balassi Intézet, a New York-i Magyar Kulturális Központ olyan eseményeket szervez, támogat, amelyek a magyar kultúra múltját, jelenét és jövőjét mutatják be. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet a magyar művészet és kultúra értékeire. Ilyen volt a Kertész Imre 90. születésnapja alkalmából szervezet monodráma bemutatója is New Yorkban.

Boncz Ádám, Rozs Tamás

A Sorstalanság színházi adaptációját 2014 márciusában mutatta be először New Yorkban a SceneHouse Productions és a Gia Forakis & Company, a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmával. A színházi adaptáció egy monodráma, amely összefonja a zenét, képeket és videókat. Az Actors Temple Theatre-ben a születésnapra emlékezés kapcsán bemutatott előadást Rozs Tamás különleges csellójátéka kísérte.

Az előadást követően Boncz Ádám tudósítónk kérdéseire válaszolt, elmondta, hogy a Sorstalanságot, fiatalként már ugyan olvasta, de már mint gyakorló színész elolvasta újra. Ekkor “megütött az a csodálatos irodalmi érték, amit az újra olvasáskor fedeztem fel benne. Elkezdett bennem mocorogni a gondolat, hogy ebből kellene valamit csinálni színpadon. Ezt a történetet és ezeket a gondolatokat, az én eszközeimmel, ami a színház, továbbadjam az embereknek. Ezzel párhuzamos volt az a folyamatos érzésem, hogy én színészként itt szeretnék olyan dolgokat megmutatni az amerikai közönségnek, ami európai vagy magyar vonatkozású.”

Boncz Ádám elmondta, hogy ez vezette ahhoz, hogy elkészítse a Sorstalanság színházi adaptációját. Ebben Visky András dramaturg volt segítségére. A színpadi változat Tim Wilkinson fordításának felhasználásával készült el. Természetesen Kertész Imre engedélyével készítette el a színpadi változatot. Amikor Budapesten járt rendszeresen találkozott az íróval és személyesen beszélgettek a készülő változat kapcsán. “Ez egy fantasztikus élmény volt számomra” – tette hozzá Boncz Ádám.

Tudósítónknak arra kérdésére, hogy számára, a fiatal színész számára mit jelent a Sorstalanság, Boncz Ádám elgondolkodva válaszolta, hogy “rengeteg mindent, s azért is fogtam bele, mert azt gondolom, hogy nagyon sok rétegű”, majd hozzátette, amikor először mutatták be a színpadi adaptációt öt évvel ezelőtt akkor azt gondolta, hogy “kell arról beszélni most a világban, hogy mit jelent az, hogy másság, mit jelent az, hogy zsidó, vagy bármilyen másság.” Boncz Ádám kérdés nélkül azonnal kiegészítette válaszát, hogy most pedig mást jelent, mást mond számára a Sorstalanság. A “boldogság definíciója, a remény, a mindent túlélésnek majdhogy nem ösztönössége, amin át kell mennünk.”

“Furcsa dolog ez a szabadság”

A tudósítónak a színházi adaptáció egyik kiemelkedő fontosságú mondatára vonatkozó kérdésére Boncz Ádám kapásból válaszolt. “Igen, én aki itt New Yorkban és Budapesten is élek, egy olyan generáció tagja vagyok, aki már Magyarországon is szabadságban nőtt fel.” Majd Kertész Imrét idézte “mi az, hogy sors? Mi vagyunk magunk sorsa.” Magyarázatul hozzátette “mi magunk alakítjuk a sorsunkat, az egyén szabadsága által.”

Boncz Ádám kiemelte, hogy a színpadi változat “meghallgatása egyáltalában nem helyettesíti a könyv elolvasásának élményét.” Boncz Ádám azt reméli, hogy azok az amerikaiak, akik a színházban látják az előadást utána megvásárolnak egy Kertész kötetet és elolvassák.

WBPI / New York