Mivel életemben eddig megszámlálhatatlanul sok filmet láttam, s látok, ezért számomra nem újdonság, ha egy filmet megnézek. Az egyetemen annak idején – igaz ez elég régen volt – filmesztétikára szakosodtam. S mivel természetes tevékenység életemben a moziba járás, a filmek megtekintése, ezért nem szokásom megosztani blogomon, avagy a social mediában, ha egy-egy filmet megnézek. Most azonban szeretnék kivételt tenni. Tegnap éjjel ugyanis egy olyan filmet láttam, amely eddig valahogy kimaradt az életemből, pedig ez a film megnézendő!!!

Inglourious Basterds

A film amit megnéztem Quentin Tarantino filmje a „Inglourious Basterds„. Magyarországon a filmet „Becstelen brigantyk„címen játszották. A film 2009-ben készült. Eddig nem volt alkalmam megnézni, de tegnap éjjel azonban egy véletlen folytán igen. Az amerikai televíziózási szokások miatt tegnap éjjel nagyon keveset aludtam. Számomra ugyanis furcsa időben vetítették a filmet,  éjjel 12:30 és hajnali 4:00 között.

A filmet nem szinkronizálták, hanem eredeti nyelveken, franciául, németül, angolul, olaszul beszéltek a színészek. Persze, ki-ki szerepe szerinti nyelven szólalt meg, s az angol fordítás feliratban volt olvasható.

Tarantinót többek között ezért a filmjéért is tartják rendkívül jó rendezőnek. Maga a történet is érdekes, de az igazán érdekes az, ahogyan Tarantinó „tálalja”, hiszen a különböző szálakon futó történetet részletekben látjuk, s a végére „áll össze” a kép.

A film, a második világháború idején Franciaországban játszódik. A történet bár több szálon fut, de minden szál végül is ugyanoda vezet.

A film egyértelműen fikció – mondhatnám science fiction – hiszen a filmben sikeres merényletet hajtanak végre a német birodalom legfelső vezetése ellen.

Tarantino eljátszik a gondolattal, hogy az amerikaiak, a francia ellenállás képes lehetett volna megszervezni egy sikeres Hitler elleni merényletet, még akkor is, ha a német vezetésben olyan szakszerű zsidó vadászok, tisztek is működtek, mint a film egyik német „főhőse” Hans Landa ezredes (Christoph Waltz).

A film egyik szála, egy fiatal zsidó lány, Shosanna Dreyfus (Mélanie Laurent), történetével kezdődik, aki éppen, hogy csak megmenekül egy, a „Zsidóvadász” becenevére büszke német tiszt pisztolya elöl, miközben a német ezredes egész családját kiirtja.

A film másik szála szerint az amerikaiak egy rendkívül kis létszámú csapatot vetnek be Franciaországban. Ennek a csapatnak az a feladata, hogy minél több nácival végezzenek. Az Aldo Raine hadnagy (Brad Pritt) vezette csapat rendkívüli határozottsággal – nyugodtan kimondhatjuk: tudatos kegyetlenséggel –  hajtja végre feladatát. Ettől a csapattól komolyan retteg a német hadsereg, még maga Hitler is.

A film harmadik szálában megjelenik Goebbels, a hírhedt német propagandaminiszter. A harmadik szál Goebbelsről szól, még akkor is, ha a szál egy német katona történeteként indul. Ez a katona megismerkedik a menekült zsidó lánnyal, aki Párizsban más néven élve, egy kis mozi vezetője. A katonáról kiderül, hiszen elhenceg azzal, hogy néhány nap alatt egyedül milyen nagy számú ellenséget ölt meg. Ez megtetszik Goebbelsnek, s a propagandaminiszter felhasználva a német propagandagépezetet, s filmgyártást, egy hősnek kijáró propagandafilmet készíttet a „hős katonáról”.

A film negyedik szálában a Zsidóvadász német ezredes sok mindenre rájön. Felfedezi a német vezetés elleni merényletterv néhány mozzanatát. Akit csak lehet eltesz az útból, van, akit saját kezűleg végez ki, de van, akit – a film ezen pontján a néző számára érthetetlenül – életben hagy. A film végén persze kiderül, hogy miért.

A film szálai összeérnek, Goebbels, a kis moziban szervezi meg a német hősről szóló film premierjét. S itt belép a tarantinói science fiction, ugyanis a forgatókönyvíró – rendező lehetőséget teremt arra, hogy részben a mozivezető zsidó lány egyéni akciója és a Brigantyk néven híressé vált csapat egymástól függetlenül véget vethessen a világháborúnak, merényletet kövessen el a német legfelső vezetés ellen. Nem lövöm le a film poénját amikor leírom, a merénylet sikerül, s az amerikai csapat kivégzi – mondhatnám, inkább lemészárolja – a mozi közönségét, közte a világháborúért felelős vezetőket is.

A tarantinói csavar a történet végére, hogy a propagandafilm hős német katonája és a mozivezető zsidó lány, egy, egymással vívott pisztolypárbajban életét veszti a mozi gépházában, miközben a filmvetítő a mozi vásznára vetíti a film valódi főhősének, a zsidó lánynak üzenetét, amelyet a film kópiájába előzőleg beragasztott.

A film befejezéseként látjuk, hogy a Zsidóvadász német tiszt hogyan próbál szélkakasként az amerikaiakkal alkudozni és ezáltal menekülni az igazságszolgáltatás elől.

Tarantinó filmje, ahogyan pestiesen szokták mondani: Egyértelmű antifasiszta kiállás!

S, bár a film 2009-ben készült, de manapság különös üzenete van. Sikerülhet fellépni a nácik ellen.

A néző a film nézése közben egyértelműen arra gondol,  azt kívánja, hogy amit lát, bárcsak megtörtént volna a valóságban.

Szereplők: Brad Pitt (Aldo Raine hadnagy), Diane Kruger (Bridget von Hammersmark), Mélanie Laurent (Shosanna Dreyfus), Christoph Waltz (Hans Landa ezredes), Daniel Brühl (Frederick Zoller), Eli Roth (Donnie Donowitz őrmester), Samm Levine (Hirschberg), B. J. Novak (Utivich), Til Schweiger (Hugo Stiglitz őrmester), Samuel L. Jackson (narrátor), Mike Myers (Ed Fenech tábornok), Cloris Leachman (Mrs. Himmelstein), Michael Fassbender (Archie Hicox hadnagy), Christian Berkel (Eric), Julie Dreyfus (Francesca Mondino)

Fényképezte: Robert Richardson
Rendezte: Quentin Tarantino