Az olvasóim előtt ismert, hogy külföldi tudósítóként küldök Budapestre tudósításokat leginkább New Yorkból. S nemrég találkoztam valakivel itt New Yorkban, aki még emlékszik a Chinoinra, pedig igazán semmi köze sem volt hozzá. 

Az újságíró is ember, megbetegszik. Elmentem az itteni körzeti orvoshoz, hogy írjon fel nekem gyógyszert. Az orvosról, az akcentusa alapján számomra az első pillanatban egyértelmű volt, hogy nem amerikai születésű. Elkezdtem vele erről beszélgetni, s kiderült, hogy a kijevi egyetemen végzett.

A beszélgetésünk során szóba kerültek régi gyógyszerek nevei, s kimondtam a bűvös szót: Nospa. Az orvos szeme ekkor felcsillant. Honnan ismerem a Nospát kérdezte. S, hát elmeséltem a kapcsolatomat a Nospával, a Jumexel és a többi általa is ismert Chinoinos gyógyszerrel.

Miközben meséltem neki a Chinoinról, felvette a telefont és felhívta az édesanyját, hogy képzeld el, van egy betegem, aki ismeri a Nospát!

Az eset óta kifejezetten jó viszonyba kerültem az orvossal. Az egész azért jutott most eszembe, mert tegnap este egy olyan társaságban vacsoráztam, ahol többen is Dél Afrikából származtak. A beszélgetés során szóba kerültek gyógyszerek, gyógyszergyárak. S azt hittem, hogy a Sanofi nevének említése hatással lesz a beszélgetésre. Nem volt. Nem ismerték a Sanofi nevét. Igaz a délafrikaiak a Chinoin nevét sem ismerték. De a Kijevből származó orvos lelkes lett a Chinoin nevének hallatán. Nekem meg örült a lelkem.

Az illusztráción látható csomagolás képét az interneten találtam meg. Valamikor az 1980-as évek második felében készült. A csomagolást tervezte: Földvári Iván és Barát Tamás