Többek között a címben szereplő híres nóta is elhangzott azon a koncerten, amit a New Yorkban a Magyar Főkonzulátuson rendeztek február 19-én. Ez a koncert csupán egyike volt annak, a harminc koncertből álló turnénak, amit a magyar népzene, s operett „nagykövetei”, a Danyi Lőrinc vezette Rajkó Zenekar, Kele Krisztina és Chikány Béla számára az Egyesült Államokban és Kanadában szerveztek.  Helyszíni tudósítás.

Dr. Kumin Ferenc nagykövet, Magyarország New York-i főkonzulja egy gálaestre invitálta a New Yorkban és környékén élő magyarokat, akik szép számmal el is fogadták a meghívást, és egy nagyon kellemes estét tölthettek el a konzulátus nagytermében rendezett koncerten.

Dr. Kumin Ferenc meleg hangú köszöntőjében mutatta be a koncert szereplőit, a Danyi Lőrinc vezette Rajkó Zenekart, illetve a két énekest, Kele Krisztinát és Chikány Bélát.

Az est prímása, a Rajkó Zenekar vezetője Danyi Lőrinc, aki hét esztendős kora óta zenél, az „ős” Rajkó Zenekar tagja is volt, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével kitüntetett művész. Leghíresebb fellépése Rómában a Szt.Péter téren volt, amikor Benedek Pál pápának játszottak. S most, immár több esztendeje,  évente egyszer, egy amerikai turnén vesz részt zenekarával, amelynek repertoárján a klasszikus művektől az operetten át a folklórig minden olyan zene megtalálható, amelyet egy koncertközönség méltán értékel. Olyan zenedarabokat is játszanak, amelyek nem megszokottak a hagyományos cigányzenekaroktól. Ilyen volt a New York-i koncerten, egy cigányzenekarra hangszerelt jazz-feldolgozás is.

A koncert primadonnája, Kele Krisztina Erdélyből származik. Zenei, énekesei tanulmányait a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián folytatta, majd a Kolozsvári Magyar Operában énekelt, majd Nagyváradon ismerhette meg a közönség.  S  most az amerikai kanadai közönségnek mutatkozott be. Igaz nem először, hiszen 2014-ben is résztvett egy amerikai turnén a Rajkó Zenekar társaságában.

S aki a címben szereplő Harsányi Zsolt – Kálmán Imre dalt előadta, s szemmel láthatóan szívből  énekelte, hogy

Mit tudjátok Ti bent, hogy idekint mi fáj,
voltam egyszer én is büszke bálkirály,
a nótámat, én is százszor elhúzattam,
százszor annyi bankót adtam
mint amennyi járt.

Ne olyan nagyon fenn, hej ti odabent,
Mert olyan úr már én is voltam, annyi szent,
Meg aztán kinézhetne a jövőbe,
a szívem lenn van egyenlőre,
lehet az még fenn.

Chikány Béla a Budapesti Operettszínház tenoristája volt, akit a magyarországi közönség megismerhetett többek között a Szegedi Nemzeti Színházban, a méltán híres Jacobi operettben a Sybillben, de az amerikai – magyar – közönség is régóta jól ismeri, hiszen a New York-i Magyar Színházban eljátszotta már Kukorica Jancsi szerepét, a János Vitézben.

A Rajkó Zenekar vezetője Danyi Lőrinc a tudósító kérdésére elmesélte, hogy nem ez az első amerikai koncertkörútjuk. Az idei harminc koncertből álló turné egyik állomása ez a New York-i fellépésük. Ide Torontóból érkeztek, s mennek tovább más amerikai városokba is.

A tudósító kérdésére, hogy mit játszanak a legszívesebben, Danyi Lőrinc elmondta, hogy első sorban operettet játszanak, de számos klasszikus mű is szerepel repertoárjukon.

Itt New Yorkban a közönség nagy tapssal jutalmazta a zenekart, amikor eljátszották Brahms „Magyar táncok” című művét. S ugyancsak kitörő taps volt a jutalma a híres „Pacsirta”, nem megszokott, egy kicsit komikusabb feldolgozásának is. Az együttes sokrétűségét jelzi, hogy a közönség nagy örömmel fogadta a cigányzenekar jazz feldolgozását is.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=g4wS5slO80g&w=560&h=315]

A New York-i koncerten a közönség a két énekes előadásában híres magyar operettekből hallhatott részleteket, s természetesen elhangzottak az olyan, egy ilyen koncertről el nem maradható számok is, mint például: Békeffi István – Lajtai Lajos: A régi nyár című operettjéből híressé vált dal a  „Legyen a Horvát-kertben Budán”, Eisemann Mihály híres dala a „János legyen fenn a Jánoshegyen”, a  Szilágyi László – Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjéből közismert, az „Éjjel az omnibusz tetején” kezdetű nóta is.  S természetesen hallható volt a „Hétre ma várom a Nemzetinél”, avagy „Jöjjön ki Óbudára” is.

A koncerten felhangzott az ilyenkor elmaradhatatlan, a legnépszerűbb magyar operett, a Csárdáskirálynő egy részlete is.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=0sWyOEVirdY&w=560&h=315]

A koncert a Kálmán Imre: Marica grófnő című operettjéből ismerté és népszerűvé lett dallal zárult. Felhangzott a „Szép város Kolozsvár!” A New York-i konzulátus koncertjének közönsége visszatapsolta a művészeket, akik hálából megismételték a dal egy részét.

A tudósító élvezettel hallgatta nézte a koncertet, de érdemes volt nézni a koncert közönségét a felhangzó dalok közben. Számosan halkan dúdolták, voltak akik énekelték a művészekkel együtt a felhangzó dalokat. Jó néhány arcon mosolyt lehetett látni. Egyből látható volt, hogy a közönség tagjai közül ki tud magyarul, s ki az aki, vagy hozzátartozó, avagy ahhoz a fiatalabb generációhoz tartozik, amely már nem tud magyarul, de szülei, nagyszülei iránti tiszteletből meghallgatja azokat a dalokat, amelyeket az „ősök” szerettek. Ez talán nem véletlen, hiszen a legutolsó amerikai népszámláláskor egymillió négyszázezren vallották magukat magyar származásúnak. Természetesen sokan voltak közülük, akik már nem tudnak megszólalni magyarul.

A koncert szünetében fogalmazta meg az egyik résztvevő, hogy a magyar diplomácia egyik legfontosabb feladatát teljesíti akkor, amikor ilyen, a magyar kultúra jobb megismerését szolgáló eseményeket szervez, hiszen ezek a kulturális események elősegíthetik a külföldön élő magyarok kötődését  az „őshazához”, de hasznosak azoknak az amerikaiaknak is, akik például házasságok útján kapcsolódnak magyarokhoz.