Amerikából jelentkezem. Újságíróként, helyszíni tudósítóként követem az amerikai eseményeket. Most éppen Obama elnök második beavatását. Szeretném megosztani olvasóimmal, hogy az elmúlt hétvégén miért éreztem magam jól. Olyant csináltam, amit szeretek csinálni. Volt egy esemény, amiről tudósítottam. Meg is jelent több tudósításom Magyarországon.

Néhány példa a megjelent tudósítások közül:

• Az amerikai elnöki beiktatási hétvége néhány érdekessége
• Obama beiktatási ceremóniája – üzlet és anyagi támogatás egyszerre
• Megkezdte új négy évét a régi – új amerikai elnök
• Egy millió munkaóra szombaton a Nemzeti Szolgálat Napján – Obama elnök szerint ez a demokrácia szimbóluma
• Letette az esküt a régi – új amerikai elnök és alelnök

Az itt következőket blogom olvasóinak szánom, akár úgyis mondhatnám ez egy magán-tudósítás. Maga az elnöki beiktatás – a ceremónia, az esemény – élmény volt, bár őszintén szólva a négy évvel ezelőtti rám nagyobb hatással volt. Ezzel együtt voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy ezt meg kell tanulni.

Néhány dolgot megírtam a tudósításaimban, azonban néhány dolgot nem.
Például: Abban semmi meglepő nem volt, hogy Obama elnök úrtól kaptam egy nekem címzett e-mailt, amiben a támogatásomat kérte, a beiktatást megelőzően. (S immáron nem ez volt az első ilyen e-mail.) Jó, tudom, nem Ő írta az e-mailt, hanem a sajtó-stáb. Elküldték minden akkreditált tudósítónak. Ez rendben is van. DE! Amikor kíváncsiságból bejelentkeztem egy másik, privát – nem az újságírói akkreditációnál megadott – e-mail címemmel, a beiktatási szervezőbizottság honlapjára, hogy bovebb információk érdekelnek. NOs ez nem nevezhetem természetesnek. Itt, a bejelentkezéskor semmi más nem kérdeztek, csak azt, hogy hol lakom. (Ott is csak az irányítószám érdekelte őket.)
Majd – még aznap – kaptam egy válasz e-mailt Joe Biden Alelnök aláírásával, amiben megköszöni az érdeklődésemet. S, ez a levél nem egy közönséges, Magyarországról „noreply” típusú e-maiként ismert válasz volt, hanem érdemi információ. (Pontosabban: a válasz arról szólt, hogy az engem érdeklő kérdésre a pontos választ hol találom meg.)

Az egész beiktatási hétvége emberi oldala volt az, ami rám mély hatást gyakorolt. Ebből csak egy dolgot írtam meg, de amikor láttam az egyik tudósításomat követő Facebook kommentár bunkóságát, felhagytam a tudósításaimban az emberi oldal hangoztatásával.

Ami nagyon tetszett, hogy egymillió munkaórát „adományoztak” az amerikai emberek szombaton – saját maguknak. Azaz: Amerika szerte – mi régen úgy mondtuk: társadalmi munkában – önkéntesen parkot takarítottak, iskolákat festettek ki, csomagokat csomagoltak pl. az Afganisztánban harcoló katonáknak, stb.

A másik ilyen emberi esemény volt: Magyarországon ezt reklámnak nevezték volna!
Obama a Fehér Ház előtt felállított tribünről nézte végig a családjával a Beiktatási Parádét. Még mielőtt a parádé elkezdődött volna az Obama család leült az első sorba. Obama mellé ült a First Lady és a két lánya.
A programban volt egy kis „üresjárat” (kb. két – három percig mindenki a kezdésre várt) Mindezalatt a kisebbik kislány elovette az okos-telefonját, azt kérte az apjától, hogy ő készíthessen fényképet róla és a First Lady-rol. Majd a nagyobbik lány is elovette az okos-telefont, majd Obama is a sajátját. Négyen azon tanakodtak, hogy melyik telefonnal készüljön a fotó. Végül eldöntötték, hogy a kisebb kislány telefonjával.
Majd ahogyan az bármely családnál megszokott, a papa és a mama összebújt – puszit adott egymásnak és erről a kislány készített fényképeket az okos telefonnal.
A TV operatőr és a rendező kiszúrta ezt a jelenetet és élő egyenes adásban a kép adásba ment.  Egyrészt Magyarországon erre a jelenetre ki kellett volna írni, hogy a musorszám termék-megjelenitést tartalmazott!  Avagy azt mondták volna a fanyalgó okos politológusok, hogy ez egy elore megrendezett kampányfogás, politikai propaganda volt! Nos, itt ez senkinek sem jutott eszébe. Sot beszélgettem itteniekkel, akik ezt úgy értékelték, hogy ok is emberek.
Nos ezzel a két példával tudom igazolni azt, hogy miért volt rám hatással ez a beiktatási hétvége. DE Igazán ezt hivatalos tudósításban nem lehet megírni. Igazán semmit nem szerettem volna mást, miont megosztani blogom olvasóival azt, hogy miért éreztem magam jól az elmúlt hétvégén.