Amerikáról sokszor hallani, hogy a leg-ek hazája. Időnként a különlegességeké, a furcsaságoké, a túlzásoké. S, hogy nincsen új a nap alatt, s hogy igazán az amerikaiak sem mások, mint az európaiak, az biztosnak látszik. S, hogy itt is szükséges a népnevelés az is biztos. A legújabb ilyen népnevelés : ne dohányozz a lakásodban, s ne dobd ki a csikket lakásod ablakán, az utcára.

A tudósító, egy nagyon szép lakást bérel, egy Amerikában nem túl nagynak számító épületben. Csak 12 emeletes. A lakás, amelyet itt coop appartmannak neveznek, megfelel a magyar fogalmak szerinti szövetkezeti öröklakás fogalmának. A háznak nincs közös képviselője, de van menedzsmentje. Ez, ellátja az igazgatótanács feladatait, azaz dönt minden olyan kérdésben, amely az egész házra vonatkozik, s egyben munkáltatója az un. supervisor-nak, aki megfelel a magyar fogalmak szerint a házfelügyelőnek. Nagyobb házakban van vice-supervisor is. Ez a két személy látja el a házzal kapcsolatos mindennapi feladatokat. Olyan ezermesterfélék, mert például, ők jönnek megjavítani, ha egy cső eldugul, vagy ha az ablak nem zár rendesen, de ők gondoskodnak a ház körüli járdák hóeltakarításáról is.

Egy-egy ilyen házmenedzsment nemcsak egy háznak, de többnek is intézi az ügyeit. Ebben is van hasonlóság a magyar helyzettel, ezek a menedzsmentek megfelelnek a magyar házkezelő fogalmának.
A ház menedzsmentje nem csak intézi a ház ügyeit, de felügyeli a ház életét is. Ellenőrzi a házirend betartását, s ha azt tapasztalja, hogy valamely lakó nem tartja azt be, akkor a menedzsment figyelmezteti. S, hogy ezt milyen komolyan veszik, arra egy példa: A házirend szerint a házban nem szabad kutyát tartani. Három lakó kapott ez alól felmentést, így tehát három kutya lakik a házban. A minap vendég volt nálunk. A vendég kutyával érkezett. Egy nagyon jól nevelt nagytestű labrador is volt a vendégünk. Jól nevelt, egy ugatás sem volt. Mégis, másnap kaptunk egy levelet a menedzsmenttől,amelyben udvariasan felhívták a figyelmet arra, hogy a házban kutyát tartani tilos. Hát igen, a „nagy testvér” mindenkit megfigyel.

Tegnap az összes lakó kapott egy levelet a menedzsmenttől. Ebben az áll, hogy arra kérik a ház lakóit, hogy ne dobják el a cigarettacsikkjeiket. A figyelmeztetés, nem a folyosókra, a lépcsőházra, vagy a liftre, a közös helységekre vonatkozik, hanem a lakásokra!

A levelet rendkívül udvariasan, de határozottan fogalmazták meg. Idézet a levélből: „Felhívták a figyelmünket arra, hogy valaki az épületben a lakásában dohányzik, és a cigarettacsikket kidobta az ablakán az utcára.” A levél szerint többen is panaszkodtak ezzel kapcsolatban.

Az Amerikában, de Európában, s a világ más területein is már megszokott, hogy szállodákban úgy kell kérni a szobát, hogy dohányzót, vagy nem dohányzót szeretnék. Ha zavar a dohányfüst, akkor olyan szobát kérek, amelyben még senki sem dohányzott. Nincs is a falakban a cigarettafüst szaga. Az is megszokott, hogy hivatalokban, irodákban, munkahelyeken az egész épületben tilos a dohányzás. Ezen már Magyarországon sem lepődnek meg az emberek. Amerikában az a furcsa, ha egy étteremben megengedik a dohányzást. Voltam egy olyan étteremben, amelyik úgy hirdeti magát, hogy dohányzó. Az egyik teremben lehet cigarettázni, sőt, itt még szivarozni is lehet. Mondanom sem kell, az étterem tele volt, minden asztalnál ültek.

Magyarországon emlékszem még az olyan népnevelő feliratokra, hogy „földre köpni tilos!”, vagy „Mi nem dohányzunk, köszönjük, hogy Ön sem teszi!”.

Családomban senki sem dohányzik. A levél – amit minden lakó megkapott – tehát nem nekünk szólt, de elgondolkoztam azon, hogy itt Amerikában figyelmeztetni kell az embereket ilyenre?Nos, Amerikában komolyan veszik a dohányzás tilalmát, s úgy tűnik a nép nevelését is. Elsőre meglepő volt a levél, amelyben arra figyelmeztetik a ház lakóit, hogy ne dobják ki az utcára a cigarettacsikket. Belegondolva aztán felmerült bennem a kérdés: miért viselkedne másképpen egyszerű emberi dolgokban az itteni társadalom, mint az európai? Az Egyesült Államok lakóinak többsége – ez különösen igaz New Yorkra, az újkori Bábelre – nem Amerikából származik. Találkoztam olyan közel kilencven éves amerikaival, aki, bár Ő maga már New Yorkban született, de rendkívül büszke volt osztrák származására. Ezek az emberek tudatuk mélyén hordozzák az európai származásukat, gondolkodásmódjukat.Miért is gondoljuk azt, hogy az egyszerű emberi megnyilvánulásokban az amerikaiak mások? Tehát nemcsak kelet-közép-Európában, de Amerikában is kidobja a csikket az ablakon a meggondolatlan ember. Itt is kell tehát a népnevelés, s ha ezt egy ház menedzsmentjének kell megtennie, akkor az teszi meg.Miért is gondoljuk azt, hogy az amerikaiak mások? Talán azért, mert valóban azok. Időnként gyerekesek, időnként naivak, hiszékenyek, könnyen befolyásolhatók. Időnként gondolkodás nélkül követik a celebeket. Szeretnének hozzájuk hasonlítani. Időnként pedig komolyabban veszik saját magukat, s elhiszik, ha arra tanítják őket, hogy sikeresek. Mert valóban azok.Amerikában más – vegyes – a kultúra. S ez a vegyes kultúra, a demokrácia, s az amerikai alkotmány megszületése óta szüntelen folyó viták, a polgárjogi harcok, s nem utolsó sorban a népnevelés azt eredményezi, hogy könnyebben élnek egymás mellett a különböző nációk. Könnyebben veszik az akadályokat. Akárcsak azt az akadályt, hogy cigarettacsikket nem dobunk ki az ablakon.