A tavasz New Yorkban hidegen kezdődött. Bár,  tudom, hogy március idusa Magyarországon hóviharokkal – s hacsak hóviharokkal, de ebből is következően komoly politikai viharokkal is – köszöntött be, mi itt New Yorkban „csak” fáztunk. Rendkívül hideg volt. Ami eltartott április közepéig, s majdnem végéig. Április utolsó hetében aztán valóban elkezdődött a valódi tavasz. Nos ennyit az időjárás jelentésről.

Az első szép tavaszi vasárnap New Yorkban, a Central Parkban. További tavaszi képeim: http://tombaratphoto.wordpress.com/2013/04/15/az-elso-szep-tavaszi-napsugarak-new-yorkban/#more-422

Persze a belpolitika, ha nem is olyan mértékben, mint Magyarországon, de borzolta az itteniek idegeit. Nemcsak az újságíró, de az átlagember is rendszeresen nézi az egyik amerikai televízió csatornát, ahol élő egyenes adásban láthatóak az amerikai belpolitikai élet eseményei, például az amerikai szenátus bizottsági ülései(!) Azt hiszem ez elképzelhetetlen lenne Magyarországon. Persze, tudom, a demokráciát – a nyilvánosság előtti fellépést – még sok országban tanulni kell.

Az amerikaiak életét a tavasz kezdetén a bostoni történések határozták meg. A mai napig tartó utóhatásai még mindig komoly beszédtéma bárhová is megyek, bárkivel is beszélek. A 117. alkalommal megrendezett bostoni maraton futás – amelyiken 27 ezer (!) futó indult – vége felé történt két bombarobbanás között mintegy 10 másodperc telt el. A televízión – a híradásokban, többször is – magam is láttam a célvonalhoz közelebbi robbanást. Első pillanatban nem tűnt nagy robbanásnak, de amikor közelebbi képeket mutattak, akkor világossá vált, hogy a bomba „srapnel” hatása iszonyatos volt. A vizsgálatokból kiderült, hogy a bomba-kukában szögek, golyók voltak, amelyek a robbanás hatására szerte-szét röpültek, és ezek ölték és sebesítették meg a környezetében állókat. Iszonyatos volt látni ezeket a képeket. Az amerikai televízióállomások végigkövették a nyomozást. Amikor az első feltételezett tettest megtalálták, az amerikai közvélemény – nem tudok más szót használni, mint azt, hogy – drukkolt a rendőrségnek, hogy a fiatalabb testvért is megtalálják, elfogják. Sokan hasonlították a bostoni történéseket a World Trade Center elleni támadáshoz.

Nemsokkal a bostoni bombarobbanás után jártam a new yorki Ground Zero-nál, ahol a turisták ezrei fordulnak meg naponta. Magam is meglátogattam a hajdani World Trade Center helyén található építkezést, s a tragédiára emlékeztető emlékművet. May we never forget!

May we never forget – emlékmű a lerombolt World Trade Center-nél, a Ground Zero -nál. További képek: http://tombaratphoto.wordpress.com/2013/03/18/ground-zero/#more-348

New Yorkban a turisták másik központi helyén a Times Squaer-en fedeztem fel egy érdekes hirdetést, mi úgy mondanánk, óriásplakátot. Lefényképeztem, s a Facebookon megosztottam.

A Facebookon a képhez érkezett egy komment, miszerint Amerikában a cenzúra tekintetében rosszabb a helyzet, mint Magyarországon.
A kommenttel vitatkozom. Véleményem szerint Magyarországon a cenzúra legrosszabb fajtája működik: ez az öncenzúra. Erről az olvasó, a néző, a hallgató ritkán értesül.
A MÚOSZ Etikai Bizottsága elnökeként rendszeresen találkozom azzal a komoly gonddal, hogy magyar újságíró azért nem írja le a véleményét, mert fél, hogy elveszíti az állását. Vagy azért mert ha olyan témával foglalkozik, ami nem tetszik hatalomnak, akkor a kormányfő szerint, idézem: “azonnal repül”.
A másik ok, hogy az újságíró csak azt írhatja le, amit a tulajdonos megenged.
Szóval, ha bárki azt hiszi, hogy az újságíró Magyarországon azt ir le, amit akar, s hogy minden megjelenik, akkor egyrészt nagyon téved, másrészt nem olvassa, látja, hallja azokat az orgánumokat, ahol zsidóznak, cigányoznak, stb. Ugyanis Magyarországon az antiszemitizmus, a cigányellenesség, stb. törvényileg nem tilos! Ily módon a szabad vélemény nyilvánítás keretében nem büntetendő.
Bár itt lakom New Yorkban – s ily módon nem turistaként látom az amerikai médiát – olvasóként, nézőként vagy hallgatóként az amerikai cenzúrába nem látok bele olyan mélységében, mint a magyarba, azonban nem találkozom a cenzúra olyan erejével, mint Magyarországon.
Itt azt látom csupán, hogy például egyes tv-csatornák melyik párt mellett, avagy ellen “elfogultabbak”. Nagyon komoly ellenvéleményeket látok, hallok az amerikai televízióban akár Obama elnök ellen is. S, csak egy példa a demokráciára, a cenzúramentességre, s a sajtó nyíltságára: Van olyan tv-csatorna, amelyik élőben közvetíti az amerikai szenátusi bizottsági üléseket, a bizottsági meghallgatásokat, stb.
Itt, az USA-ban, akkreditált külföldi tudósítóként még senki sem szólt rám, hogy milyen kérdést ne tegyek fel, avagy miről ne tudósítsak. Magyarországon pedig ilyen már történt velem.

S, ha már a Times Squaeren jártam megnéztem, meghallgattam és lefényképeztem az utcazenészeket, s a turistákat. A fotó tudósítás, amely „A város, s a tér, amelyik sosem alszik New York, Times Square” címet viseli,  itt látható: http://tombaratphoto.wordpress.com/2013/04/14/a-varos-s-a-ter-amelyik-sosem-alszik-new-york-times-square/

A Times Square a turisták és a zenészek kedvenc helye. További képek: http://tombaratphoto.wordpress.com/2013/04/14/a-varos-s-a-ter-amelyik-sosem-alszik-new-york-times-square/

A környék egyik legnépszerűbb helye, a cukorka áruház,

 A környék egyik legnépszerűbb helye, a cukorka áruház, ahol – három emeleten – semmi más nem kapható, mint a “cukorka, ami a szájban olvad, s nem a kezedben”.  A gyerekkoromban ezt még Lentilkinek nevezték, és Csehszlovákiában gyártották, majd M and M néven került forgalomba, s ma egyszerűen a cukorka, amelyik márkája az M betű.

A Times Square turistái nemcsak cukorkát, csokoládét vásárolhatnak, hanem eszméletlen mennyiségű souvenirt is. Elsősorban amerikai turistaemlékeket, (pl. a szabadságszobor kicsinyített változatát, vagy mindenféle new yorki nevezetességgel illusztrált bögréket, stb.), de műalkotásokat, illetve azok másolatait is.

„A munkások ebédje a magasban” egy egész kor, illetve New York modern kori építészete és ezáltal egy szakma romantikáját szimbolizálja.

A huszadik század egyik legismertebb és legtöbbször felhasznált fotója – a “munkások a magasban” , vagy a kép egy másik ismert címén, a “munkások ebédje” – New Yorkban készült. Egyes vélemények szerint egy egész kor, illetve New York modern kori építészete és ezáltal egy szakma romantikáját szimbolizálja. Az eredeti fotót szobor formájában is ismerté tették. Az egyik szobor egyik másolatát egy teherautó tetején mutatták be a  new yorki Times Square, egyik legforgalmasabb pontján. S, persze a szobor kicsinyített méretű változata megvásárolható volt. Arra jártam, s természetesen lefényképeztem.

Mint ahogyan lefényképeztem azt a piacot, bevásárlóközpontot is, amely New York legnagyobb élelmiszer „áruháza”. New York-iak ezrei járnak ide bevásárolni naponta. Ez a bevásárlóközpont Harlemben található. A piacnak nem az az érdekessége, hogy gyakorlatilag az egész piac fedett, hanem, hogy az áruháznak van egy olyan területe, ahol nem az eladásra felkínált árut hűtik, nem hűtőszekrényekben ajánlják azt az árut, amit csak hűtve lehet árusítani, hanem az egész termet. A terem bejáratánál a vevők felvehetik az áruház által kölcsönbe felkínált pufajkákat, hogy ne fázzanak a bevásárlás közben. A hőmérséklet ebben a teremben nulla fok közeli.

New York egyik legnépszerűbb élelmiszer piaca áruháza, a West Side Highway alatt található.

Az áruház a híres Harlem szélén, a West Side Highway alatt található. A bevásárló központtal szemben található a Hudson River partján a St. Clair Recreation Pier. Ez a kifejezés nagyjából mólónak fordítható. A környék a futók, és a biciklisták kedvenc helye. Ide a turisták viszonylag ritkán jutnak el. A környékről fotóriportban számoltam be: http://tombaratphoto.wordpress.com/2013/04/04/st-clair-recreation-pier-new-york-harlem/#more-376

New Yorkról szokták mondani, hogy a furcsaságok hazája. Nos én is találtam egy furcsaságot New Yorkban. Egy kirakatban láttam meg. A furcsaság egy u.n. Hardver Store – elsősorban – gáz-, és vízvezeték felszerelési eszközöket árusító szaküzlet kirakatában hirdette az üzlet kínálatát.

A képen látható Hanukai gyertyatartót csőcsonkokból állították össze. Ez a gyertyatartó egy u.n. hardver store kirakatát díszíti New Yorkban. Az üzletben mindenféle szerelési anyagot árulnak. A köznyelvben szokás a Hanukai gyertyatartót menórának is nevezni. Eredetileg a menóra hét ágú volt, majd hatágú gyertyatartóként ábrázolták, manapság pedig ismét hétágú. A chanukia 8+1=9 ágú.

New York- ról azt szokták mondani, hogy nem Amerika. Vagy másképpen fogalmazva aki New Yorkban jár, az nem ismeri meg Amerikát. Nos, ez részben igaz is, de aki New Yorkban jár, az nem tud olyan nemzetiséget mondani, amelyik ne fordulna meg itt. Turisták százezrei igazolhatják, hogy nincsen olyan területe, amelyiken ne lehetne valamilyen érdekességet találni. Néhány fotóm, amit ezen a tavaszon készítettem a városban itt található: http://tombaratphoto.wordpress.com/2013/03/09/new-york-032013/

A tudósítás végén álljon itt egy olyan kép, amit a turisták ritkán látnak. A képen New Jersey – New York felől nézve: