Az átlagember, ha New York színházi életére gondol, akkor természetesen elsőként a Broadway jut az eszébe. Egész pontosan, a Broadwayen és környékén található színházak és a látványos musical előadások jutnak eszébe. Ha az átlagember nemcsak turista New Yorkban és egy kicsit jobban tájékozott, akkor az off-broadway előadásokról is hallott már. (sőt létezik az off-off Broadway típusú színház is Amerikában.) De a new yorki kis színházakról a turisták nem beszélnek, nem ismerik azokat. New yorki tudósítónk tegnap este egy ilyen kis-színházban járt és látott egy igazán látványos előadást.
A színházi előadás, amelyen new yorki tudósítónk járt, egy híres novelláskötet színpadi adaptációja. A novellák szerzője Italo Calvino, s aki a novellákból a színházi előadást megálmodta, színpadra alkalmazta, és a The New Stage Theatre Company előadását rendezte, az a New Yorkban élő magyar származású Németh Ildikó.

Italo Calvino olasz származású író 1923-ban született egy Havanna melletti faluban. Apja agronómus, édesanyja pedig botanikus volt. Calvino fiatalkorától kezdve Sanremóban élt, a második világháború idején a partizánmozgalomban harcolt. Természettudományos érdeklődését szüleitől örökölte, hiszen szülei egy trópusi botanikuskertet irányítottak, édesanyja pedig Olaszországban különböző természettudományos egyetemi tisztségeket töltött be.

A színházi előadás alapjául szolgáló Cosmicomics 12 érdekes történetet tartalmaz. Italo Calvino műve először olaszul jelent meg 1965-ben, majd angol nyelven 1968-ban. Kozmikomédia címen, mint tudományos fantasztikus regény, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban 1972-ben jelent meg magyarul.

A kötetben megjelent minden történetnek valami köze van a természettudományhoz. Az egyes novellák a kozmogóniához, a világegyetem kialakulásának, keletkezésének történetéhez kapcsolódnak. Minden történet tudományos “tény”-re épül amit egy fantáziadús történet vesz körül. A novellák egy-egy tudományos tételt illusztrálnak természetesen nem a tudomány eszközeivel, hanem a művészet segítségével. A történeteket a narrátor Qfwfq meséli el. Persze a novellák fejre állítják a realitást, az irodalom eszközeinek segítségével világítanak rá az ember és a kozmosz, a tér és az idő, az egyén és a mindenség örök egységének kérdéseire.

A színházi előadás mindehhez a látvány erejét adja hozzá. A látvány, a legmodernebb színpadtechnika segítségével, vetített képekkel, videókkal, színekkel, fényekkel és árnyékkal segíti a nézők számára a színészek szájából elhangzó szövegek megértését. A Németh Ildikó által tervezett színpadkép, jelmezek, látványvilág alátámasztja, megmagyarázza, hangsúlyossá teszi az Italo Calvino által megírt gondolatokat.

Németh Ildikó, a The New Stage Theatre Company alapítója és művészeti igazgatója több nemzetközi színházi díj tulajdonosa.

Díjat nyert az Edinburgh-i Fringe Fesztiválon, megkapta a Guardian Critics ‘Choice Award-ot és a legjobb rendezés díját lengyelországi Nemzetközi Gombrowicz Fesztiválon.
Az Egyesült Államokban 14 éve rendez. Az általa színpadra állított művek a kelet-európai kísérleti színházat hozzák el az amerikai közönségnek.
Minden általa színpadra vitt előadásban, az emberek közötti bonyodalmakat az egyetemes emberi értékek szintjén kívánja, saját szemüvegén keresztül bemutatni.

Az előadásnak a tudósító számára talán legszuggesztívebb jelenete a novelláskötet leghíresebb írásműve “a Hold távolsága” című novella egyszerű eszközökkel történő feldolgozása volt. A novella narrátorát egy animációs film “kísérte” a történet elmondása során.
A színházi előadás rendkívül nagy hatású jelenetei azok voltak, amikor a történet eljátszása során a színészek élőben a színpadon és ugyanakkor a háttér “vetítővásznán” is egyszerre jelentek meg.

Az előadás lényegét a tudósító talán leginkább Italo Calvino szavaival tudja visszaadni. Italo Calvino azt írta a Cosmicomics novellafolyamának végére, hogy
“Mindezek a szemek az enyémek voltak. Én tettem őket lehetővé,enyém volt a cselekvő szerep, én nyújtottam számukra a nyersanyagot, a képet. A szemekkel aztán jött a többi, vagyis mindaz, amivé a többiek váltak, most, hogy már szemük volt, minden formájukban és tevékenységükben, és mindaz a számtalan dolog, amit most, hogy szemük volt, ők csináltak, minden formájában és működésében, mindez abból származott, amit én csináltam. Nemhiába, voltak már benne az én ottlétemben, az én kapcsolatomban a többiekkel, hímneműekkel és nőneműekkel, az én csigaház készítésemben és így tovább. Szóval én előre láttam mindent, de mindent. És mind e szemek mélyén én lakoztam, vagy tálán egy másik én, az én egyik képem, és találkozott az ő képével, az ő leghűbb képével, abban a másvilágban, amely az üvegtest fél-folyékony gömbjén keresztül, a pupillák sötétjén, a recehártyák tükörpalotáján keresztül feltárul, a mi partot és határt nem ismerő igazi közegünkben.”

A Németh Ildikó által dramatizált és rendezett előadás ezt a gondolatvilágot közvetítette a kis színház közönségének. A tudósító egy érdekes jó,rendkívül látványos előadást látott.

Kép és szöveg: Barát Tamás