Interjú készült velem a HETI TV 2017. május 1-i reggeli Pirkadat című műsora számára a müncheni European Communication Convention konferenciáról, amelynek fő témája a hamis hírek terjesztése és a közösségi média volt.

Az interjúban szóba került a magyar Média Önszabályzó Testület szerepe is.

Az interjú ide kattintva megtekinthető:

Az interjú szerkesztett változata:

Már nem az olvasói levelekről van szó

Barát Tamás beszélt a fake news elleni küzdelemről, az önszabályozásról, a felelős szerkesztők felelősségéről.

Nemrég jött meg egy nemzetközi konferenciáról, ahol kommunikációs szakemberek beszélgettek a fake news világáról.

Valóban, az a megtiszteltetés ért, hogy a European Communication Convention konferencián vehettem részt, ahol a szervezők kérésére fel is szólaltam. Nagyon komoly konferencia volt, ahol súlyos problémákról ejtettünk szót.

Komoly etikai problémák vannak a világban, hogy miről szólnak egy-egy hír kapcsán. Németországban az ottani terrortámadások kapcsán is egészen más jelent meg a sajtóban és más az interneten is.

Ez volt a kétnapos konferencia fő témája, a hamis hírek, valamint az, hogy mit lehet tenni ellenük, erről beszélgettünk európai kommunikációs szakemberek. Elsősorban a közösségi médiáról volt szó, mert ott van a legnagyobb probléma. Sajnálatos módon pont a közösségi médiában nagyon sok ember van, aki a saját véleményét tényként állítja be.

Ez igaz, de a közösségi médiának pont az a lényege, hogy abban mindenki részt vehet, azt a közösség tagjai írják. Itt leginkább az a baj, hogy az olvasó nem tudja, mit kell komolyan venni. Teljesen más, egy hírügynökség, egy független médium és megint más, ha az emberek írogatnak.

Hadd mondjak egy példát, amit Münchenben is beszéltünk, ez pedig a Wikipédia. Ez egy lexikon, ahol időnként rendkívül rossz szócikkek jelennek meg, ahol bárki szerkeszthetett és így néha nem igaz dolgok jelentek meg. Erre rájöttek a Wikipédia tulajdonosai és fizetett szerkesztőket ültettek be, akiknek az a dolguk, hogy ellenőrizzék azokat a kijelentéseket, véleményeket, amelyek ott szerepelnek és megnézik, azok valóban helytállóak-e. Ezzel az egésszel kapcsolatban szeretnék egy másik példát is felhozni, még akkor is, ha nem illik ide elsőre. Magyarországon évekkel ezelőtt alakult meg a Média Önszabályozó Testület, ami a magyar újságíró szövetségek etikai együttműködéséből alakult ki. Ennek a testületnek az a dolga, hogy olyan szakmai ajánlásokat bocsát ki, amelyek az újságírók, szerkesztők számára tud segítséget nyújtani, hogy miként kell megítélni kommenteket, posztokat, olvasói megnyilvánulásokat. Münchenben a konferencián pontosan ugyanez volt a téma.

Ön szerint arra lenne szükség, hogy az emberek, mielőtt nekifognának leírni valamit, kicsit disztingválni kéne magukat?

Azt gondolom, hogy igen és ehhez is szeretnék egy régi példával élni. Régen is volt ilyen, úgy hívták, olvasói levél. Az emberek egy része megírta egy-egy cikkről, történetről a véleményét, a médium szerkesztője meg eldöntötte, hogy ezt leközli vagy sem, azaz moderált. Az online média másként működik, sajnos ott ez nincsen kellőképpen szabályozva. Erről is volt szó a konferencián, pontosabban arról, hogy ebben az esetben nem új szabályzásra van szükség, hanem a nyomtatott sajtóban működőt kell alkalmazni az online médiára is.

De az online médiában szakemberek dolgoznak, újságírók, a közösségi médiában pedig bárki írhat.

Ez érdekes ugyan, de nem így van teljesen, Magyarországon valamennyire szabályozva van. Nagy vita van a hazai főszerkesztők között, hogy az úgynevezett „híresztelés-doktrína”, amelyik ezzel foglalkozik, az helyes, netán helytelen. A MÚOSZ és az Önszabályozó Testület már lefolytatott egy szakmai vitát, ahol felkértük a Kúriának azt a főbíráját, aki ehhez a témához a legjobban ért, segítsen nekünk értelmezni ezt a kérdést. Van itt egy kettősség: a főszerkesztők azt mondják: miért én legyek a felelős, legyen felelős az olvasó! A jog azonban mást mond, azt mondja: a mindenkori felelős szerkesztő felelős mindazért, ami megjelenik, elhangzik. A szakmai vita még nem dőlt el, a joggyakorlat mostani állása szerint, amit a felelő szerkesztő jóváhagy, az megjelenik.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter